Borhidi-féle T: a relatív hőigény indikátorszáma a vegetációs övek hőklímájával értelmezve (0–8)

0 – a szubnivális vagy szupraboreális övnek megfelelő hőklíma
1 – az alpesi, boreális vagy tundra övnek megfelelő hőklíma
2 – a szubalpin vagy szubboreális övnek megfelelő hőklíma
3 – a montán tűlevelű erdőknek, ill. a tajga övnek megfelelő hőklíma
4 – a montán lomblevelű mezofil erdők övének megfelelő hőklíma
5 – a szubmontán lomblevelű erdők övének megfelelő hőklíma
6 – a termofil erdők és erdős-sztyeppek övének megfelelő hőklíma
7 – a szubmediterrán cserjések és fás területek és sztyepp övnek megfelelő hőklíma
8 – a valódi mediterrán örökzöld növényzeti övnek megfelelő hőklíma

Borhidi-féle W: a relatív talajvíz- ill. talajnedvesség indikátorszámai (1–12)

1 – erősen szárazságtűrő növények gyakorta teljesen kiszáradó, vagy huzamosan szélsőségesen száraz termőhelyeken
2 – szárazságjelző növények, hosszú száraz periódussal jellemezhető termőhelyeken
3 – szárazságtűrő növények, melyek alkalomszerűen üde termőhelyeken is előfordulnak 
4 – félszáraz termőhelyek növényei
5 – félüde termőhelyek növényei
6 – üde termőhelyek növényei
7 – nedvességjelző növények, a jól átszellőzött, nem vizenyős talajok növényei
8 – nedvességjelző, rövid elárasztást is eltűrő növények
9 – talajvízjelző növények, átitatott, többnyire átszellőzetlen talajokon
10 – változó vízállású, időszakosan, rövidtávon kiszáradó termőhelyek vízinövényei
11 – vízben úszó, gyökerező vagy lebegő vízi növények
12 – alámerült vízi növények

Borhidi-féle R: a talajreakció relatív indikátorszámai (1-9)

1 – erősen savanyúságjelző, kifejezetten mészkerülő növények
2 – átmeneti csoport a 3-as kategória felé
3 – savanyúságjelzők, ritkán semleges talajokon is előforduló növények
4 – mérsékelt savanyúságot jelző növények
5 – gyengén savanyú talajok növényei
6 – neutrális talajok növényei, ill. tág tűrőképességű, indifferens fajok
7 – gyengén baziklin fajok, sosem fordulnak elő erősen savanyú termőhelyen
8 – mészkedvelő ill. bazifil fajok
9 – meszes, ill. erősen bázikus talajt jelző fajok és meszes/bázikus talajok specialista fajai 

Borhidi-féle N: a nitrogénigény relatív értékszámai (1–9)

1 – tápanyagmentes alapkőzeten élő, szélsőségesen tápanyagszegény termőhelyek növényei
2 – erősen tápanyagszegény termőhelyek növényei
3 – mérsékelten oligotróf termőhelyek növényei
4 – szubmezotróf termőhelyek növényei
5 – mezotróf termőhelyek növényei
6 – mérsékelten tápanyaggazdag termőhelyek növényei 
7 – tápanyagban gazdag termőhelyek növényei
8 – trágyázott talajok nitrogén jelző növényei
9 – túltrágyázott hipertróf termőhelyek növényei

Borhidi-féle  L: a növények relatív fényigénye alapján megállapított indikátorszámok (1–9)

1 – mélyárnyék-növények, még 1% relatív fénysugárzás mellett is fotoszintetizálnak
2 – erősen árnyéktűrő növények, fotoszintetikus minimumuk 1–5% relatív fénysugárzás között van
3 – árnyéktűrő növények, fotoszintetikus minimumuk <5%, de világosabb helyeken is megélnek
4 – árnyék-félárnyéknövények, fotoszintetikus minimumuk 5–10% között van
5 – félárnyéknövények, fotoszintetikus minimumuk >10% relatív sugárzásnál van, de teljes napfényen ritkák
6 – félárnyék-félnapfénynövények, fotoszintetikus minimumuk 10–40% relatív fénysugárzásnál van
7 – félnapfénynövények, többnyire teljes fényben élnek, de árnyéktűrők is
8 – napfénynövények, fotoszintetikus minimumuk >40%, csak kivételesen kevesebb
9 – teljes napfénynövények, csak teljesen nyitott helyeken, fotoszintetikus minimumuk >50%

Borhidi-féle C: kontinentalitás, a szélsőséges klímahatások, éghajlati szélsőségek eltűrésére vonatkozó értékszámok (1–9)

1 – valódi atlantikus fajok, Közép-Európában csak kivételesen, hazánkban nem fordulnak elő
2 – atlantikus fajok, Ny-Európában és Közép-Európa nyugati részén fordulnak elő
3 – atlantikus-szubatlantikus fajok, súlypontjuk Közép-Európában
4 – szubatlantikus fajok, súlypontjuk Közép-Európában van, de keletre is kiterjednek
5 – átmeneti típusok, gyengén szubatlantikus és szubkontinentális jelleggel
6 – szubkontinentális fajok, súlypontjuk Kelet-Közép-Európa és a vele határos keleti területek
7 – kontinentális-szubkontinentális fajok kelet-európai súlyponttal
8 – kontinetális fajok, melyek nyugati elterjedési határa Közép-Európa keleti része
9 – valódi kontinentális fajok, szibériai-kelet-európai elterjedési súlyponttal, melyek nyugati elterjedési határa nem éri el Közép-Európát

Borhidi-féle  S: a sótűrés fokozatai (0–9)

0 – sókerülő fajok, sós vagy szikes talajon nem fordulnak elő 
1 – gyengén sótűrő növények főleg sóban szegény vagy sómentes talajokon, alkalmilag enyhén sós talajon is előfordulnak [<0,1% Cl-]
2 – oligohalin növények, többnyire igen gyengén sós talajokon élő növények [0,05-0,3% Cl-]
3 – béta-mezohalin növények, többnyire gyengén sós talajokon élő növények [0,3-0,5% Cl-]
4 – alfa-béta mezohalin növények, gyengétől a mérsékelten sós talajokig előfordulnak [0,5-0,7% Cl-]
5 – alfa-mezohalin növények, mérsékelten sós talajokon fordulnak elő [0,7-0,9% Cl-]
6 – alfa-mezohalin – polihalin növények, mérsékeltnél sósabbtól erősen sós talajokig előfordulnak [0,9-1,2% Cl-]
7 – polihalin növények, magas sótartalmú talajokon élnek [1,2-1,6% Cl-]
8 – euhalin növények, igen magas sótartalmú talajokon élnek [1,6-2,3% Cl-]
9 – hipersalin növények, kiszáradó, extrémen sós talajokon élnek [>2,3% Cl-]

Borhidi a tágtűrésű fajok esetében általában a középértéknek megfelelő 5-ös értéket használja, eltérve Ellenberg (és a korábbiak) felfogásától, ahol az indifferens viselkedést X-el (ill. általában 0-val) jelzik.

Az adatok forrása, hivatkozandó irodalom:

Borhidi A. (1995) Social behaviour types, the naturalness and relative ecological indicator values of the higher plants in the Hungarian Flora. Acta Botanica Hungarica 39: 97-181.

Sonkoly, J., Tóth, E., Balogh, N., Balogh, L., Bartha, D. ... Török, P. (2022) PADAPT 1.0 – the Pannonian Database of Plant Traits. bioRxiv, doi: https://doi.org/10.1101/2022.12.05.519136