A terjedési stratégia meghatározása Sádlo et al. (2018) munkáján alapszik. A növények különböző terjedési módokat alkalmaznak, amelyeket a terjesztést végző vektor alapján határozhatunk meg, például az anemochória a szél általi terjesztés, a hidrochória a vízzel való terjedés, az epizoochória az állatok kültakaróján történő terjedés stb. Egy adott növényfaj azonban jellemzően nem csak egyféleképpen terjed, hanem több terjedési mód kombinációját alkalmazza. A terjedési módok adott kombinációinak ismétlődését figyelhetjük meg a növényfajoknál, amiket Sádlo et al. (2018) nyomán terjedési stratégiáknak nevezünk. Kilenc terjedési stratégiát különböztetünk meg, melyek egy-egy jellemző növénynemzetség nevét viselik. Az egyes terjedési stratégiák mellett zárójelben szerepelnek az arra jellemző terjedési módok, a legfontosabb terjedési módok aláhúzva. Azon fajokat, melyek nem fordulnak elő a cseh flórában és így Sádlo et al. (2018) által nem kerültek besorolásra, azonos irányelvek mentén soroltuk terjedési stratégiákba.
- Allium típus (autochoria, anemochoria, endozoochoria, epizoochoria)
A legelterjedtebb terjedési stratégia, a Magyarországon előforduló növényfajoknak körülbelül a fele ebbe a típusba tartozik. Az ide tartozó fajok jelentős része generalista terjedésű, az anemochóriához vagy a zoochóriához való morfológiai adaptáció egyértelmű jele nélkül.
- Bidens típus (autochoria, epizoochoria, endozoochoria)
Erre a terjedési stratégiára két alapvető terjedési mód jellemző, amik közül az epizoochóriához való morfológiai adaptáció egyértelmű jelei ellenére az autochória a fontosabb.
- Cornus típus (autochoria, endozoochoria)
Jellemzően húsos terméssel rendelkező lágyszárúak, cserjék és fák tartoznak ebbe a típusba, melyek gyakran a rózsafélék családjából kerülnek ki. Ezen kívül a nagytermetű, nagy és tápanyaggazdag magokkal rendelkező fák is ebbe a csoportba tartoznak.
- Epilobium típus (anemochoria, autochoria, endozoochoria, epizoochoria)
Ez a terjedési stratégia jellemző a mezofil és száraz termőhelyek fajaira. Az anemochória nagy szerepe egyértelmű (az ide tartozó fajok nagy része a fészkesek közül kerül ki), míg az autochória szerepe kevésbé egyértelmű és így jelentősége valószínűleg alábecsült.
- Lycopodium típus (anemochoria, autochoria, endozoochoria, epizoochoria, hidrochoria)
Ez a terjedési stratégia a nagyon apró és könnyű spórákon és magokon alapszik, melyek a szél mellett egy sor más vektor segítségével is terjedhetnek. Más stratégiákhoz viszonyítva a Lycopodium stratégiánál az autochoria szerepe csekély.
- Phragmites típus (anemochoria, hidrochoria, autochoria, endozoochoria, epizoochoria)
Nedves élőhelyeken előforduló fajok tartoznak ide, melyek apró diaspórái (magjai vagy termései) repítőkészülékkel rendelkeznek. Az ezzel a terjedési stratégiával jellemezhető növényfajok nagy része nem rendelkezik vegetatív diaspórákkal. Jellemzően fásszárúak, valamint klonális fűfélék és lágyszárúak tartoznak ebbe a terjedési stratégiába.
- Sparganium típus (autochoria, hidrochoria, endozoochoria, epizoochoria)
Ez a nedves élőhelyek fajaira jellemző stratégia a vízinövények Wolffia típusú terjedési stratégiájához hasonlít. Főleg egyszikű fajok tartoznak ide, amelyek jó lebegőképességű magokkal rendelkeznek, de a vegetatív terjedés is fontos szerepet játszik náluk.
- Wolffia típus (hidrochoria, epizoochoria, endozoochoria)
Ez a terjedési stratégia jellemző a termésekkel, magokkal vagy spórákkal terjedő vízinövényekre (makrofitonokra), viszont ezeknél a fajoknál a vegetatív, például a hajtásdarabokkal vagy indákkal történő terjedésnek van nagyobb szerepe.
- Zea típus
Ennek a típusnak a képviselői jellemzően dísz- és haszonnövények, melyek ritkán vagy soha nem terjednek generatív terjesztőképletekkel és nem képeznek földfelszín feletti vegetatív diaspórákat sem.
Az adatok forrása, hivatkozandó irodalom:
Sádlo J., Chytrý M., Pergl J. & Pyšek P. (2018) Plant dispersal strategies: a new classification based on the multiple dispersal modes of individual species. – Preslia 90: 1–22.
Sonkoly, J., Tóth, E., Balogh, N., Balogh, L., Bartha, D. ... Török, P. (2022) PADAPT 1.0 – the Pannonian Database of Plant Traits. bioRxiv, doi: https://doi.org/10.1101/2022.12.05.519136
